Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Önéletrajz egy foltvarróról 

 

Kiss Lászlóné, Edit vagyok Kazincbarcikáról. Építészmérnökként dolgozom 1977 óta, jelenleg is a BorsodChem Zrt-ben. Két felnőtt lányom van, a nagyobbik tanítónő, a kisebbik könyvvizsgáló. Ők már külön családba élnek. Ahogy a lányaim kezdtek elkerülni otthonról elgondolkodtam, mit is kezdjek ezzel a sok szabadidővel. Ekkor a városban működő Gyermekek Házában foltvarró tanfolyam indult, beiratkoztam. A tanfolyamon olyanokkal kerültem össze, akikkel azóta, kis foltvarró csoportot alkotunk, és kéthetente összejövünk „foltozgatni”. Az együtt varrás baráti társasággá kovácsolta a lelkes kis csapatot. A 2004-ben alakult csoportunk neve: Barcikai Tűzők, melynek a vezetője vagyok. Igyekszem a csoportot előre vinni új dolgokra tanítani, minden klub délutánon varrunk valamit, amit aztán otthon mindenki befejez.

Régebben nem igazán szerettem szerepelni, de mióta a foltvarrás mellém szegődött vagy én mellé megváltozott a helyzet. Szeretem az általam megtanult dolgokat tovább adni, megtanítani másokat a varrás szeretetére . Elmondani, hogy a foltvarrás olyan sikerélményhez juttatja az embert , amire mindenkinek szüksége van.
Szeretek magam is újakat tanulni, a régiós találkozókon részt venni. Ezeken az összejöveteleken szívesen magyarázom el a többieknek, hogy kell elkészíteni egy táskát, neszeszert vagy játékot, amit éppen elvittem bemutatni.
Első nagyobb munkám, a Szent Erzsébet év alkalmából zászlót készítettem a Sárospataki Katolikus Egyház felhívására. Ez olyan élményt adott, ami arra sarkalt, hogy más pályázatokon is kipróbáljam magam. 2007-ben a csoporttal a „guruló orsó” pályázatra készítettünk egy vidám karácsonyi képet. 2008 -ban  a  „Modern reneszánsz foltokban” pályázaton a zsűri különdíját nyertem. A „30 éves a Tisza-tó” pályázaton is díjazott lett a faliképem. 2009-ben a ”Barátság határok nélkül” pályázatra is készítettem faliképet, mely az egész országot bejárta.
2010-ben az „Ősz színei, gyümölcsei és virágai” pályázaton, első helyezést értem el.
A foltvarrásba rengeteg technika van, talán, most ami a szívemhez a legközelebb áll az a water color technika. A színek és minták végtelen variációja elkápráztat és az, ahogy hozzá teszem a magam fantáziáját egy különleges élményt nyújt, a tervezés és a kivitelezés során .A 2009-ben rendezett kiállításunkon az egyik téma ez volt. A másik kedvencem pedig a táskavarrás. Minden évben év elején varrok egy táskát magamnak, van úgy, hogy csatlakoznak a barátnőim is. Ezek a táskák talán tükrözik az egyéniségemet, úgy színeiben, mint kivitelezésében.
Végül pedig, talán ami a 2010-ben legfontosabb számomra az a jótékonyság, jómagam és a csoportom is részvettünk jótékonysági közös varráson. Takarókat varrtunk a felsőzsolcai árvízkárosultaknak. Az ináncsi óvodának gyerektakarókat és játékokat. A visszajelzések, amiket kaptunk mindennél többet értek.
Ma már el sem tudom képzelni az életem a foltvarrás nélkül. Vallom, hogy a foltvarrás nem csak annak okoz örömöt, aki varrja, hanem annak is, aki megnézheti, aki ajándékba kapja, vagy aki használja. Kívánom, mindenki, találja meg a maga „foltját”.